Keresztség

 

A Keresztség kapcsol minket az Egyházhoz, ez az, amire minden Szentség épül, azaz e nélkül a többi Szentség nem vehető föl.

A keresztségben megkapjuk a megszentelő kegyelmet, Isten gyermekévé fogadott és a mennyország örökösévé tett bennünket. A keresztség által az Egyház tagjai leszünk. Rendszerint pap vagy diakónus keresztel. Szükség s esetén azonban bárki keresztelhet, feltéve, hogy az Egyház szándéka szerint cselekszik.

Szabályok:

A keresztelendő gyermekkel kapcsolatban

  1. Ha a megkeresztelendő gyermek még nem múlt el három éves és a plébániánkhoz tartozik, akkor semmi probléma nincs az ő megkeresztelésével kapcsolatban.
  2. Ha másik plébániához tartozik, akkor engedélyt kell kérni attól a plébániától ahová a gyermek lakhely szerint tartozik, hogy mi keresztelhessük meg.
  3. Ha elmúlt három éves, akkor hitoktatáshoz kötve történik a keresztelés.

A keresztszülőkkel kapcsolatban: keresztszülői tisztségre bocsátáshoz szükséges, hogy:

  1. „az illetőt maga a keresztelendő vagy ennek szülei, illetve gondviselői vagy ezek hiányában a plébános vagy a kiszolgáltató jelölje ki;
  2. alkalmas legyen a feladat betöltésére;
  3. szándékozzék ezt a tisztséget viselni;
  4. tizenhatodik életévét betöltött személy legyen;
  5. katolikus, megbérmált és elsőáldozást már végzett, hitéhez és a keresztszülői tisztséghez méltó életet élő ember legyen;
  6. ne kösse kiszabott vagy — önmagától beálló büntetés esetén — kinyilvánított egyházi büntetés;
  7. ne legyen a keresztelendő apja vagy anyja” (CIC 874. k. 1. §).

A nem katolikus keresztény – egy másnemű katolikus keresztszülő mellett – mint a keresztség sajátos értelemben vett tanúja szerepelhet. (vö. CIC 874. k. 2. §).

 

Comments are closed.