„A jókedvű adakozót szereti az Isten!”

Telki-Budajenői Karitász Csoportról

Mariann, te hogy kerültél a Csoportba? – kérdezem Szatmáry Mariannt, a Telki-
Budajenői Karitász Csoport jelenlegi vezetőjét.

„2005-ben főállású édesanyaként aktív társadalmi életet szerettem volna élni a
kisgyerekes szülők körében, így addig próbálgattam a lehetőségeimet, míg egyszer
Heimné dr. Gáll Bernadett a Telki-Budajenői Karitász csoport első embere meghívott
a nyári táborba segítőnek. Örömmel vállaltam és talán jól megálltam a helyemet,
hiszen a következő évben már természetes volt, hogy ott leszek. Azon a télen hívtak
először a téli EU-s élelmiszerosztásba is, tavaly pedig feltették a kérdést, hogy
nem szeretnék-e hivatalosan is a karitász sorába állni? Persze igent mondtam, és
örültem, hogy a szolgálatommal kiérdemeltem ezt a helyet a csoportban!”

Saját történetem főszereplője egy jótékonysági koncert, és az a csinos fiatal nő, aki a
műsor végén kiállt a hallgatóság elé, hogy ismertesse a helyi karitász tevékenységét,
kérve további segítők bekapcsolódását a jó ügybe. Első gondolatom ez volt: egy
ilyen gyönyörű fiatal nő hogyhogy nem a butikokat bújja, barátnőkkel vacsorázik
elegáns éttermekben, ugyan mi keresnivalója van a szegénysoron? Később, mikor
megtudtam, hogy családja, nagy háztartása van, megint arra gondoltam: óriási
társasági életük lehet, sok program, barát, és ő ezek mellett még azon is tud fejet
törni, hogy kinek mi kell a nehéz sorsú falubeliek közül?

Mikor aztán életemben változás történt, kicsit több időm lett és a faluval is
szorosabb kapcsolatot szerettem volna kialakítani, újra eszembe jutott ez a
koncert és Bernadett. Tudtam, az ilyen feladatok nekem valók, biztos találok olyan
tevékenységet a karitászban, amihez pont én kellek.

A munka már akkor is szervezetten folyt, adományokat gyűjtöttünk, rendezvényeket
szerveztünk, a használt ruhákat közös gyűjtőhelyre szállítottuk. Aztán beindultak
a Mariann által már említett élelmiszerosztások, és pár éve jött az ötlet, hogy
nyáron napközis tábort szervezzünk általános iskolás korú gyerekeknek – ez egyik
legsikeresebb akciónk lett. Nem csak kis ráfordítás a szülőknek, de egész nap
foglalkozunk a gyerekekkel; a változatos kézműves tevékenységek mellett volt
már színjátszó program, sőt közös kenyérsütés is. Gondolva a gyerekek nagy
mozgásigényére rendszeresen vannak sportprogramok, sorversenyek, de az Atya
által vezetett biciklitúrák is a táborok legjobb programjai közé tartoznak, sőt néhány
falubeli nénin keresztül a helyi sváb és székely hagyományokba is bepillanthattunk.

Minden évben nagy reményekkel szervezzük meg a krumpli ebédet, ami kedves
közösségi program, nem titkolt jótékonysági céllal, Karácsonykor a legszegényebbek
kis pénzadományt vagy tartósélelmiszer csomagot kapnak, de nem egyszer veszünk
tűzifát egy-egy családnak, néha egy gyerek osztálypénzét, vagy egy elmaradt
villanyszámlát fizetünk be.

Mariann folytatja:

„Akik egy kicsit is ismernek, tudják, hogy fáradhatatlanul tudok dolgozni. Azt szoktam
mondani, Isten azért vezérelt erre a vidékre, mert itt olyan munkát kell végezni,
amiért esetleg köszönetet fogok kapni, de anyagi juttatást semmiképpen sem.
Önzetlenül segíteni nekem nagy boldogság és feltett célom, hogy erre biztassak
másokat is! Ahogy 2005 óta a közösség építése, úgy most is valami hasonló cél
lebeg előttem. A csoport vezetése új feladat, de az én célom, hogy megmutassuk
a lakosságnak, miből áll a munkánk, és felhívjam a Budajenőiek figyelmét a saját
hibáikon kívül nehéz helyzetbe került emberek felé kinyújtott kezek csodatételére!”

A szeretet sokszínű. Nem csak százféle a gond, amire megoldást keresünk, de mi
magunk is sokfélék vagyunk, így mindenki számára adódik testhezálló feladat, ugyan
mi más bizonyíthatná ezt jobban, mint hogy a katolikus karitász egyik legodaadóbb
tagja Horváth Marika, a Szőlődombon élő református festőművész! És szeretnénk
még színesebbek lenni: várjuk azok jelentkezését, akik be tudnának kapcsolódni az
évi négy-öt nagyobb akcióba, vagy akár csak egy-egy „vészhelyzetben” tudnának
segíteni, egy fuvarral, kisebb cipekedéssel, egy-két telefonhívással, félnapos
táborfelügyelttel, apróbb tevékenységekkel, amit mi néha már nem győzünk. A
ajánlkozók jutalma nem kevés: néha a magunk életét is másképp látjuk, ha kicsit
jobban megismerjük szűkebb környezetünk nehézségeit és saját segítőkészségünk
határait.

A lehetőségek felől Szatmáry Mariannál lehet érdeklődni (06 20 335 9006)

Horváth Adrienne ————— (ezúttal odaírnám, mert elég személyesre vettem a
hangot – szándékosan és tudatosan)