Lelkitükör, rendszeres gyónók számára

1. Isten terve rólam

• Istennek szép terve van rólam. Az a terve, hogy a jézusi élet kibontakozzon bennem. Nekem e célért csak egyet kell tennem: mindenben teljesítenem az Ő akaratát.
• Él-e bennem a vágy, hogy Isten terve teljesüljön bennem? Hogy megtaláljam azt a hivatást, amire Isten szánt? Imádkozom-e ezért?
• „Ne aggódjatok!” – mondja Jézus. Tudom-e rábízni magam Isten gondviselő szeretetére?
• Törekszem-e arra, hogy jobban megismerjem hitemet, s ezáltal Isten reám vonatkozó tervét?
• Szánok-e elegendő időt az Istennel való kapcsolat elmélyítésére? (Ima, szentírásolvasás, lelki olvasmányok, elmélkedések, stb.)

• Figyelek-e lelkivezetőm irányítására?
• Lelkiismeretem által a Szentlélek vezet, hogy Isten terve megvalósulhasson bennem. Azonnal követem-e lelkiismeretem indításait?
• Kötelességeimet (tanulás, munka, állapotbeli kötelességek) becsülettel, örömmel végzem-e?
• Fegyelmezett vagyok-e az étkezésben?
• Cselekedeteim előtt néha megállok-e, hogy meggondoljam: most, itt hogyan tudom teljesíteni Isten akaratát?

2. Jézus a testvérben

• Isten akarata, hogy szeressük Őt és embertársainkat. (Amit egynek teszünk, Neki tesszük.)
• Észreveszem-e Jézus jóságát embertársaimban? Örömet szerezek-e nekik azzal, hogy megdicsérem a bennük levő jót? (Vagy sokszor megbírálom őket?)
• Legalább olyankor, ha nehezemre esik is mások szolgálata, gondolok-e arra, hogy embertársaimban Jézust szolgálom?
• Azzal az elhatározással megyek-e embertársaim közé (iskolába, munkahelyre, haza), hogy örömet szerezzek nekik? Vagy inkább azzal az elvárással, hogy ők szerezzenek nekem örömet?
• Tudok-e mások kedvéért lemondani akaratomról, elképzelésemről? Vagy mindenáron ragaszkodom ahhoz?

3. Jézus a szenvedésben

• Jézus a kereszten, majd elhagyottságában magára vette szenvedésünket. Azóta minden fájdalomban felismerhetjük Őt. Ha vele egyesülünk, minden szenvedés a feltámadásba vezet.
• Testi és lelki fájdalmaimban felismerem és köszöntöm-e a szenvedő Jézust? Vele egyesülten örömmel ajánlom-e fel szenvedésemet másokért?
• Hibáim, gyengeségeim megtapasztalásakor felismerem-e az értünk gyengévé lett Jézust? Tudom-e újrakezdeni életem az Ő erejében?
• Szenvedésemben, kedvetlenségemben gondolok-e arra, hogy a sötétségből a szeretet vezet ki (vö. Jn 14,21; 1 Jn 3,14)?
• Ha egy hibázó, bűnös embert látok, gondolok-e arra, hogy Jézus érte is meghalt? S tudok-e Jézus szemével nézni rá?
• Bármilyen fájdalommal, sötétséggel találkozom, köszöntöm-e ott is Jézust?

4. Szentháromságos küldetésem

• Isten ajándékait, a szentségek kegyelmeit azért kapjuk, hogy használjunk vele másoknak; hogy ők is eljussanak Istenhez.
• Gondolok-e arra, hogy felelős vagyok embertársaimért? Hogy úgy kell szeretnem őket, hogy Jézus megszülethessék és növekedhessék bennük?
• Törekszem-e arra, hogy Jézus élhessen bennem? Hiszen csak Ő tud bennem megtéríteni másokat!
• Törekszem-e arra, hogy embertársaim és köztem növekedjék a szeretet? Hiszen Jézus azt akarja, hogy erről ismerje meg Istent a világ!
• Ha feszültség volt hittestvéreim és köztem, elkövettem-e mindent, hogy ez megszűnjék?
• Végzek-e valami konkrét szolgálatot keresztény közösségem (egyházközség, munkahely, település, család) érdekében? Vajon mit tehetnék még?